Évekkel ezelőtt, egy téli vasárnap délután mikor az önkéntesek a menhelyen dolgoztak, az akkor még erős túlzással se mondható raktárban egy kutyára találtak, aki csont sovány volt, erősen szőr hiányos, sebekkel teli. Hogy miként került oda azt a mai napig sem tudjuk, de talán jobb is… Hatalmas étvágya volt, bármit megevett, egy pillanat alatt, egyszer még a polcról is levette a patkánymérget és befalta, csodával határos módon életbe maradt. Hízni viszont nem hízott eleinte egy dekát sem, amit megevett perceken belül hátul távozott is belőle. Ennek ellenére azokban a gyönyörű aranybarna szemekben ÉLET volt, az ÉLNI AKARÁS FÉNYE.
Rengeteg baja volt Bellának, súlyos bőrbetegség, tele sebekkel, szőrtelenség, emésztési problémák, a hasnyálmirigye sem működött, a gondozók hatalmas türelemmel, szeretettel kezelték Őt. Komoly anyagi megterhelést jelentett az Alapítvány számára a kezelése, százezreket emésztett fel a speciális kímélő étrend, a bőrének ápolása, a gyógyszerei, a laboratóriumi vizsgálatai…de szépen lassan elkezdett felépülni! Közel egy év után már szépen nézett ki, németországi támogatóink kiválasztották és egy júliusi napon elutazott..gazdára valamint otthonra lelt. Nekünk nagyon fájt, kicsit reméltük, hogy mindig a közelünkben marad (itt a városban) és néha meglátogathatjuk, de tudjuk jó helyre került, és gazdája mindent megtesz azért, hogy boldog élete legyen.