Szomorú kutyasors

(Ebek harmincadjára kerülnek a megunt kedvencek)
Az autóbusz nagyot fékez, aztán az egymásra zuhanó utasok méltatlankodása közepette kikerüli a
megrémült kutyát. Simi, a kétéves tacskó-foxi keverék eloldalog a vásárcsarnok irányába. Arrafelé
mindig van valamiféle maradék: eldobott szendvicsek, megrágott kiflivégek. Valaha ilyenkor hozták
le sétálni, még vacsora és lefekvés előtt. Ám azóta gazdái megszabadultak tőle; hogy miért, azt Simi
nem értheti. Csak nap mint nap érzi, hogy milyen kóbor kutyának lenni a betondzsungelben.
Fülest egy autóból dobták ki. Azóta az út mellett lődörög, hátha egyszer valaki visszajön érte.
Farkát behúzva, kétségbeesetten próbálja kikerülni a dudáló, csikorogva fékező járműveket. Füles
nem több, mint egy forgalmi akadály.
Simi és Füles csak kettő a tömérdek kutya közül, amelyek valamikor egy család kedvencei voltak, de
ma már a kegyetlen önzést példázzák az állatvédő egyesületek kartotékjai között.
A kóbor állatok számát néhány 10 ezerre teszik Magyarországon. A gazdátlan állatok elhelyezése
még mindig megoldatlan probléma. Az országban nagyon kevés az állatmenhely, és a meglévők sem
mindig felelnek meg a kívánalmaknak.
A fogyasztói társadalomban a kutyák is fogyasztási cikké váltak. Kutyához bárki könnyen
hozzájuthat. Hazaviszik őket, mert aranyosak, aztán a gazda rájön, hogy etetni, oltatni, sétáltatni
kell, és elege lesz belőle, rövid úton megszabadul az állattól, pedig az állat nem játékszer, amit
bármikor el lehet dobni.
Bár az állatmenhelyek befogadják a feleslegessé vált állatokat, a befogadóképességük azonban
erősen korlátozott.
Az állatvédő csoportok több módon próbálják megoldani az elhagyott állatok problémáját.
Ezek közül az első a kutyák számának ellenőrzése. Hazánkban semmilyen jogi szabályozás nincs
ezen a területen. Mindenki úgy szaporítja a kutyáit, ahogy akarja. Évente több tízezer kutyát
törzskönyveznek, az állatmenhelyek pedig tele vannak.
A regisztrálás rászorítaná a gazdákat arra, hogy felelősebben viselkedjenek a kutyájukkal. Nem
lehetne csak úgy kidobni az állatot vagy hagyni, hogy elkóboroljon, mert a tulajdonos bármikor
megtalálható és felelősségre vonható. Dániában, ahol minden kutyát regisztrálnak és kötelező
jelleggel biztosítanak, jóformán nincsenek kóbor kutyák.
Az állatvédők másik célja a gondolkodásmód megváltoztatása. Erről a kérdésről már az iskolai
oktatás keretében kellene szólni, de egyik tankönyvben sem szerepel az a szó, hogy „állatvédelem”L
A probléma megoldása végső soron azonban a jelenlegi és jövőbeli tulajdonosokon múlik.
Ha valaki kutyát akar, akkor először alaposan gondolja meg, hogy mivel jár ez, van-e elegendő ideje,
energiája, helye és persze pénze arra, hogy az elkövetkező 10-15 évben egy másik élőlénnyel ossza
meg életét.
És tud-e az állat szeretetéért és hűségéért cserébe szeretetet és gondoskodást nyújtani….